/Zayn szemszöge/
Louis küldött egy üzenetet, miszerint toljam be a seggem mivel már elkezdték a próbát. Unottan hajtottam végig az utakon, a rádióból halkan szólt valami zene, de nem nagyon foglalkoztam vele. Sokkal inkább Brianna járt a fejemben.Még abban a förtelmes ruhában is olyan volt akár egy angyal. Sosem gondoltam volna, hogy majd egy hozzá hasonló lány fogja felkelte az érdeklődésemet. Talán ez vonz benne annyira, hogy olyan tiszta és ártatlan, hogy csupa jó van csak benne. Én pedig mindennél jobban szeretném bemocskolni, én szeretnék az lenni aki bevezeti a bűn világába. Aki megmutatja neki, hogy milyen a sötétség világában lenni. Ha csak arra gondolok, hogy milyen kis tudatlan lehet és fogalma sincs arról, hogy miket művelnék vele, hogy amikor ránézek minden kis piszkos dolgok jutnak eszembe. Hiába mert ezt hozza ki belőlem. Egyszerűen ahogy az ajkait rágcsálja ahogy rám néz, majd idegesen tördelni kezdi az ujjait, és ahogy zavarba hozom, teljesen feltüzel. Leparkoltam majd kiszálltam a kocsimból, és kikaptam az edzőtáskám amiben váltó ruhám volt. Befele sétáltam, majd köszöntem a fiúknak, és elmentem átöltözni. Ahogy az öltözök mellett haladtam el meghallottam Bri hangját. Egyből a földre dobtam a táskám, és Harry öltözőajtajához léptem.
-Har-ry.-kétségbeesett nyöszörgő hangja kihallatszódott és éreztem, hogy a pumpa felmegy bennem. -Ké-é-érlek.-ez már valamivel halkabb volt.
-Nyugodj meg édesem.-több sem kellett egyből feltéptem az ajtót, de bár ne tettem volna. Bri ott ült a sminkes asztalon, és Harry állt előtte pontosan a lábai között. Harry hátrafordult, Brianna pedig kidugta a fejét mögüle és ahogy találkozott a tekintetünk, éreztem, hogy belül valami kettéhasadt bennem.
-Zayn.-hangja szinte fojtogató volt.
-Nem hiszem el.-idegesen sóhajtottam.
-Zayn, ez nem az amire gondolsz.-ugrott le és rögtön hozzám sietett de még mielőtt hozzámérhetett volna, elhúzódtam.
-Hozzám ne merj érni.-szűrtem ki a fogaim közül. -Mond mégis mi ez a játék?!-csattantam fel.
-Semmi, csak hadd magyarázzam meg.-könnyeitől csillogni kezdet kék szemei, de egyszerűen úgy éreztem, hogy majd felrobbanok.
-Mégis mit?! Láttam amit láttam!-idegesen túrtam a hajamba, és éreztem, hogy nem sok kell és én is könnyeimet eleresztem. -Mi ez az ostoba játék? Mi ez Brianna?!-ordítottam rá.
-Zayn fogd vissza magad.-szólalt meg Harry.
-Te fogd be a pofád!-néztem rá, majd pedig újra az előttem álló zokogó lányra. -Azt hittem, hogy más vagy, hogy tényleg az vagy akit mutatsz és nem játszod meg magad.-minden egyes szónál jobban éreztem a fájdalmas érzést ami most mardosott engem, -Pont belőled nem néztem volna ezt ki!-szánalommal teli tekintettel tudtam csak nézni ahogy könnyei folyamatosan csorogtak le az arcán.
-Zayn. ké-érlek.-akart hozzám érni ismét de nem hagytam neki.
-Megmondtam, hogy ne érj hozzám!-kiabáltam ismét, rá mire összerezzent. -Undorító vagy.-fejét megrázta, majd pedig belém kapaszkodott.
-Kérlek ne mond ezt.-markolta meg a pólómat és olyan erővel szorított magához, mintha ezen múlna az élete. A lehető leghiggadtabban megfogtam a kezét, és lehámoztam magamról. Kétségbeesett könnyes tekintetével szinte a lelkemig hatolt, ahogy egyenesen a szemembe nézett.
-Soha többet nem akarlak látni.-elengedtem a karját, majd pedig hátráltam.
-Ké-é-érlek ne-e csin-náld ezt.-remegett a hangja és szinte a lábán is alig bírt állni. Hogy lehet ilyen jó színész?
-Becsaptál, kijátszottad azt, hogy érdeklődöm felőled, de a legjobban az fáj, hogy hátba szúrtál. Találkoztam rosszindulatú emberekkel, de te vagy közülük a legaljasabb.-éreztem, hogy minden egyes szónál eltörik a mécses nálam, és állkapcsom megfeszült az izmaimmal együtt.
-Zayn.-akart megérinteni, de nem bírtam tovább.
-Utoljára mondom el, hogy ne érj hozzám!-hangomat fokozatosan felemeltem, majd hallottam, ahogy a többiek is megjelentek.
-Kérlek, könyörgök hadd magyarázzam meg.-könnyei ismét folytak megállás nélkül, de valahogy nem sikerült meghatniuk úgy, mint ahogy rám nézett.
-Mi történt?-hallottam meg Louis hangját mögöttem.
-Kérdezd azt a faszt aki mindig elront mindent.-szavaimban undor volt érezhető, és éreztem, hogy Harryben is felmegy a pumpa. -Na mi van?-kérdeztem széttárt karokkal.
-Zayn fejezd be.-Liam szólalt meg de legkevésbé sem érdekelt.
-Most legyen nagy a szád szépfiú.-gúnyos félmosolyt intéztem felé, és éreztem, hogy feszegetem nála a határokat. -Miért van az, hogy neked mindig az kell ami nekem?-kérdeztem a gondolkodót játszva. -Áh, megvan.-csettintettem ujjaimmal. -Csak nem Claire miatt?-indult volna nekem, ha Louis és Niall nem fogja le.
-Zayn fejezd be.-szólt rám ismét Liam.
-Miért képzeld én nagyon jól szórakozom, pont, mint akkor amikor ágyba vittem.-nevettem fel.
-Te rohadék!-próbált kitörni a fiúk karjai közül. -Ezt még nagyon megkeserülöd!-rángatta karjait, de hiába a szorosan tartották Louisék.
-Ő az akivel a bulin a szobában voltál.-Bri halk hangja törte meg a csendet.
-Hát igen, mivel te nem voltál olyan készséges, hogy felajánld magad Claire olyan nagylelkű volt, hogy segített rajtam. Tudod Harry, elárulok neked egy titkot.-karba tett kézzel néztem vele farkasszemet. -Claire elmondta nekem, hogy mindvégig, míg veled volt csak is rám gondolt, mindvégig én jártam a fejében még akkor is amikor lefeküdtetek azt mondta, hogy engem képzelt oda. Téged pedig fájó szívvel kikel, hogy jelentsem sosem szeretett.-gyűlölet és a harag beszélt belőlem, és Harry pedig kitört a srácok karjainak a fogságából, de mielőtt megüthetett volna Brianna elém állt.
-Kérlek ne bántsd.-fogta meg a mellkasát.
-Hiába Harry, ami először az enyém az az is marad. Hiába akarod, nézd még mindig véd engem holott nincs rá szükségem mert ő már nem jelent nekem ssemmit. Szóval neked adom, ha ennyire kell. Csak, hogy lásd milyen nagylelkű vagyok, megengedem, hogy először baszd meg.-cinikus mosolyomat megvillantottam felé, majd hátat fordítva felkaptam a földről a táskám, és visszafordultam feléjük.
-Összeilletek igazán. Mind a ketten szerettek játszani az emberekkel, főleg te Brianna.-rám kapta a fejét, és ennyi kellett neki sírva kirohant a hátsó ajtón, én pedig egyszerűen kisétáltam.
/Brianna szemszöge/
Ahogy kiértem az ajtón egyből a téglafalnak dőltem és a földre csúsztam. Hogy tehette ezt? Hogy mondhatta ezt? Még csak esélyt sem adott arra, hogy elmagyarázzam. A szemeiben egyszerre láttam a fájdalom és harag keverékét. Egyszerűen ahogy beszélt ahogy kimondta azokat, mintha egeszén a lelkemig hatolt volna. Annyira fájt, annyira éreztem, miközben kimondta a szavakat nem csak én roppantam beléjük hallatán. Hogy tehetted ezt Zayn?
-Annyira másnak hittelek.-könnyeim szüntelenül folytak az arcomon. Hirtelen éreztem egy érzés ami élesen a mellkasomba mart. Szemeim kikerekedtek és éreztem, hogy a levegő bent reked a torkomban. Kétségbeesve kutakodtam a kis táskámban lévő kis gyógyszeres doboz után. Muszáj bevennem egyet! Szükségem van rá! Mint mindenkinek az életében van egy dolog ami nyugtatóként hat rájuk. Én nekem ezek a kis piros bogyók. Kissé remegő kezemmel tekertem le a doboz tetejét és szedtem ki egy tablettát amit a számba helyeztem, majd ahogy lenyeltem éreztem, hogy megkönnyebbülök. Istenem de rég éreztem már ennek a hatását, de rég volt már az, hogy betéptem. Soha senkinek sem tűnt fel, mert mindenki azt hitte, hogy ez csak a gyógyszer mellékhatása. Fogalmuk sem volt arról, hogy én igenis komoly függőséggel küzdök. Szüleim nem élnek a nagyszüleim pedig nem igazán figyeltek úgy rám. A barátaim pedig, ők pedig erről nem tudtak ilyenkor általában nem vagyok velük, és mit sem sejtenek erről. Nyugodtabban keltem fel a földről a könnyeimet letöröltem, és elindultam valamerre. Egyedül akartam lenni, én és a magány.
/Cathie szemszöge/
Már fél tíz van és Bri-nek semmi híre. A lányokkal kerestünk körbe is kérdeztünk a környéken, hogy nem-e látták de semmi, mintha a föld nyelte volna el. A telefont nem veszi fel, és eddig nem volt merszem felhívni Zaynt. De most kénytelen leszek.
-Igen?-reszelős hangja csapta meg a fülemet ahogy beleszólt a telefonba.
-Szia Zayn, esetleg nincs veled Brianna?-kérdezte az ajkamat harapdálva.
-Nincsen.-hangja ridegen csengett, mintha valami baj lenne.
-Értem.-sóhajtottam fel, és tudtam, hogy most komoly baj van.
-Mert?-kérdezte.
-Zayn, eltűnt.-szemeimet lehunytam, és hallottam ahogy a levegőt élesen szívja be.
-Mi az, hogy eltűnt?-csattant fel. -Cat, ha ez egy rossz tréfa, hogy átcsalogass hozzátok, mert..
-Basszus szerinted ilyennel miért tréfálkoznék?!-vágtam szavába. -Különben is mi történt, Zayn mit mondtál neki?-éreztem, hogy valamit elhallgat előlem és a gyanúm be is bizonyosodott amikor elhallgatott a telefonba. -5 perc és ott vagyok nálad, és ha kell úgy fogom kiszedni belőled a dolgokat.-dühösen nyomtam rá a telefont és máris a cipőmet húztam.
-Na?-kérdezte Sierra aggódva.
-Van egy olyan érzésem, hogy összebalhéztak és ennek köze van ahhoz, hogy nincs meg Bri.-kaptam magamra egy pulcsit.
-Veled megyünk.-szólalt fel Riva.
-Most átmegyek Zaynhez és amint megtudtam, hogy mi van hívlak benneteket addig is maradjatok itt.-kaptam fel a kocsi kulcsom és rohantam is. Ha bármi baja esett vagy csinált vele valamit esküszöm, hogy megölöm ezt a gyereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése