4. fejezet

/Brianna szemszöge/

Reggel a telefonom ébresztője keltett. Morcosan nyomtam ki, majd szemeimet megdörzsöltem, és egy nagy ásítás kíséretében feltápászkodtam az ágyamból. A lányok még nagyban alszanak ugyanis, én mindig korán kelek mert szeretek időben elkészülni, és beérni is. Szépen a fürdőbe csoszogtam és a hajamat felkötve megmostam az arcomat. Kicsit rendbe szedtem magam, majd reggelit készítettem. Visszaosontam halkan a szobába és elővettem a ruhámat. Egy fehér inget választottam hozzá kék skót mintás rakott szoknyával és egy balerina cipőt. Kitudja, milyen idő van szóval viszek magammal egy kardigánt is. Lehet, hogy a lányok ezért megfognak ölni, de hisztitek vagy sem én mindig ilyenekben szoktam megjelenni. És most jön a költői kérdés, hogy én mit keresek divat szakon? Azért mert én mindig az elegáns ruhák tervezésében voltam jó, nem pedig a mai divat szerinti stílust követem. Bár a lányok próbálnak valahogy úgy felöltöztetni néha, de nem igazán szoktam engedni. Gyors pillantást vetettem magamra a fürdőben lévő tükörben, közben a hajamat megigazítottam. A táskámat a mobilommal együtt felkaptam, majd bezártam a lakást. Beszálltam a liftbe közben nézegettem, hogy nem-e érkezett valami üzenet Zayntől. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem. Mikor kiléptem az épületből megcsapott New York hideg szele. Felkaptam magamra a kardigánom és útnak indultam a suli felé. Szerencsére nincsen messze innen csak két utcával arrébb. New York sosem az a csöndes város volt. Itt éjjel-nappal folyt az élet. Az emberek csak úgy özönlöttek, és siettek a munkájukba, dugó volt most is, és idegesen dudáltak egymásnak a sofőrök, hiszen ha késnek ki is rúghatják őket. Taxik tömkelege volt látható, de volt olyan is aki a saját kocsijával volt. Anyukák, és apukák akik a gyerekeiket kísérték óvodába avagy iskolába. Emlékszem engem minden reggel apu hordott, de miután történt az a baleset minden megváltozott. Minden egy szempillantás alatt a feje tetejére állt. Egyszerre lettem egyedül, és elhagyatott. A fájó emlékek visszagondolására mellkasom összeszorult, és ahogy a levegőt szaggatottam fújtam ki egy könnycsepp társaságával. Emlékképek villantak be ahogy a korom sötétség körbe vett, és mindent vért borított. Hirtelen beleütköztem valakibe mire elvesztettem az egyensúlyom és dőltem is hátra fele. Vártam, hogy mikor esek a járdára, de ehelyett két kezet éreztem meg a derekamon, és szorosan magához húzott. Szemeim kipattannak, és ismerős barna szempár néz vissza rám.

-Zayn.-suttogtam nevét halkan. Már másodszorra ment meg. Mindig akkor bukkan fel, mikor szükségem van rá. Karjaimmal körbefontam a nyakát és még jobban hozzábújtam. Szükségem volt rá, szükségem volt arra, hogy most hozzábújhassak és ölelhessem. Ajkamba harapva próbáltam visszafogni a sírásomat, és csak is rá gondolni. Finoman a hátamat kezdte el simogatni, és úgy éreztem, hogy picit nyugodtabb vagyok.

-Minden rendben?-suttogta a fülembe, mire elhúzódtam tőle, de a közelében maradtam. -Brianna.-nevem olyan tökéletesen hangzott az ő hangján.

-Cs-csak esz-szembe...-nem bírtam kinyögni egy mondatott mert a torkomban lévő gombóc csak növekedett.

-Brianna kérlek mondjad, halálra ijesztesz. Valaki bántott?-izmai megfeszültek ahogy a kérdés elhagyta a fejét, de el is ernyedtek ahogy megráztam a fejem.

-Csak, eszembe jutott va-valami rossz.-nagy nehezen de sikerült mondhatni egy értelmes mondatot mondanom neki. Újra körül ölelt a karjaival, és a fejemet mellkasába nyomtam. Jó volt érezni, őt, jó volt érezni az illatát. Olyan nyugtató hatással volt rám. Ha tehettem volna egész nap őt öleltem volna. Volt benne valami, egy olyan dolog ami vonzott utána.

-Semmibaj.-egy lágy puszit lehelt a fejem tetejére, amitől kissé megborongtam. -Gyere elkísérlek a suliig.-fogta meg a kezemet, majd az ujjainkat összekulcsolta, és elindultunk. Csendben egyikünk sem szólta másikhoz egy szót, de nem éreztem kínosnak. Picit nekidőltem, majd az összekulcsolt kezünket átlendítette a vállamon, és egy édes mosolyt küldött felém, ami engem is mosolygásra késztetett. -Szeretem, mikor mosolyogsz.-mondta a szemembe nézve, mire lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy pirulok. -Főleg azt, amikor ilyen édesen.-cukkolt tovább, mire még jobban égett az arcom.

-Kérlek.-mondtam neki szinte kétségbeesve, mire felkuncogott. Életemben nem hallottam ennyire édes nevetést, mint az övé. Olyan tökéletes ő, szinte kitűnik a többi ember közül. Annyira lélegzetelállító kinézete, mosolya és pillantása van. De viszont a hírnevéről nem jókat hallottam. Sokak szerint veszélyesés vigyázni kell vele, mert Zayn kiszámíthatatlan. De akkor is ő túlságosan is jó ahhoz, hogy gonosz legyen.

-Mi ez a ruha rajtad szépségem?-kérdezte egy mosoly keretében ahogy végig mért.

-Mert?-léptem el tőle zavarodottan.

-Már meg ne haragudj de borzalmasan néz ki.-nevetett fel.

-Ha nem tetszik így jártál.-vettem oda neki. -Nem fogok máshogy öltözködni csak azért mert neked nem tetszik.-sértődötten haladtam tovább ő pedig egyből jött utánam.

-Brianna nem úgy értettem.-ért elém.

-Nem érdekel.-hogy haragudtam rá? Igen, mert megsértett. Kigúnyolta az öltözékemet holott semmi joga nincsen hozzá. Haladtam tovább, de megragadta a karomat s magával szembe fordított.

-Csak nem gondoltam volna, hogy te így öltözöl. Amikor a klubban találkoztunk annyira szexi  és kívánatos voltál abban a ruhában. Most meg olyan vagy, mint egy ártatlan kislány akinek fogalma sincsen, hogy hogyan kell öltözködni. 

-Azért mert akkor a lányok beleerőszakoltak abba a ruhába.-forgattam meg a szemeimet. Közelebb hajolt a fülemhez, mire ajkaim elnyíltak egymástól. Egyik keze a derekamra csúszott, a másik pedig az arcomat cirógatta.

-Szívem szerint, én mást erőszakoltam volna beléd.-mondata hallatán szemeim kikerekedtek, és a levegő megakadt a torkomon. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik és fülig vörösödtem. Nem hiszem el, hogy ezt most tényleg kimondta. -De ne aggódj, tudok várni MÉG.-utolsó szavát kihangsúlyozta, majd nevetve elhajolt tőlem.

-Azt hiszem, hogy megyek tovább.-feleltem kissé zavarosan miközben a földet néztem.

-Rendben gyönyörűm este találkozunk.-hirtelen ajkait az arcomon éreztem, és borostája kissé bökte a bőrömet. Égett ott ahol az imént megpuszilt, és azt hittem, hogy ennél jobban nem tud zavarba hozni, de mégis sikerült neki. Épp távozni készült, de megragadtam a karját.

-Mi-mibe kellene lennem?-hangom kissé remegett és ahogy láttam elég jól szórakozott rajtam.

-Mondanám, hogy semmibe de azt majd akkor ha nálam leszünk.-mondta hallatán nagyot nyeltem, és fogadni mernék, hogy kissé elsápadtam. -Bár szívesen látnálak egy fekete feszülős miniben ami mondjuk tiszta csipke.-vázolta fel maga előtt, és ajkait kajánul megnyalta. -De ha az első opciót választod akkor szólj és nálam maradunk.-kacsintott mire megütöttem a mellkasát, és felnevetett. Még most sem tudom megszokni, hogy milyen angyali mikor kacag.

-Szia Zayn.-intettem neki, majd próbáltam összeszedni magamat.

-Viszlát gyönyörűm.-kacsintott ismét, és hatát fordítva elindult. Nagy levegőt vettem, majd az órámra pillantottam és azt hittem, hogy lehidalok. 

-Basszus!-szökött ki a számon, és rohanni kezdtem. 5 percem maradt, hogy beérjek, mázli, hogy innen már közel van.

Az órák unalmasan teltek és ahogy egyre jobban közeledett a hét óra annál jobban éreztem a gombócot növekedni a hasamban. Cathie el is jött velem ruhát venni, mivel amiben Zayn elképzelt olyan ruhával sajnos senki nem rendelkezett. Amit pedig tegnap vettek a lányok kiderült otthon, hogy sajnos nagy lett rám, és már nem veszik vissza. Parasztok...

-Ez tökéletes lesz.-mutatta fel a csipke ruhát, de ahogy megláttam, hogy nincsen háta visszaakartam vele rakatni.

-Nem Cat ezt nem fogom felvenni.-tiltakoztam miközben próbáltam elvenni tőle.

-Ugyan akkor csak próbáld fel.-nézett rám kölyök kutya szemekkel.

-De csak felpróbálom.-sóhajtottam, majd a ruhadarabot átnyújtotta és az öltözőkhöz vonultunk. Sikeresen belebújtam, és hát, hogy is mondjam. Nem volt rossz a méret tökéletes volt de ahogy észre vettem a  dekoltázsa is mély volt, és még csak melltartót sem tudok alá venni.

-Na?-kukkantott be barátnőm. -Úristen Bri ez remekül áll rajtad. Ahogy Zayn meglát majd benne szerintem nem sok kell neki és leszaggatja rólad.-nevettet fel mire mosolyogva meglöktem egy kicsit. -Hiszen az utcán is amiket mondott neked. Nem kispályás.-csak nevetni tudtam rajta. -De érdekes amikor Harry mond neked ilyen perverzségeket az hidegen hagy.-dőlt a próbafülke falának.

-Talán azért, mert ő elég nyilvános a tudtomra adta, hogy csak leakar velem feküdni.-magamat nézte a tükörben és újabb emlékképek ugrottak be arról az estéről mikor olyan szinte kiütöttem magam. 

,,Éreztem ahogy a kezei végigsiklanak a testemen és kicsit feljebb gyűrte a szoknyámat. 

-Miért nem megyünk egy csendesebb helyre?-fülembe suttogott, de lehet, hogy kiabált mivel a zene eléggé elnyelte a hangját. Igazándiból a fejem azt sem tudtam, hogy merre fele áll és csak arra eszméltem fel, hogy egyenesen egy szoba ajtaján estünk be. Felnevettem ahogy elterített az ágyon, és fölém mászott. Ajkaival finom csókokat hagyott a nyakamon, én pedig göndör tincseivel játszadoztam. Tovább kuncogtam, és ez Harryt is szórakoztatta. -Mi ez a jókedv?-kérdezte mosolyogva miközben gödröcskéit megvillantotta. Ujjammal megböktem a bemélyedést, és tovább mosolyogtam. -Remélem, hogy ezt tudom a jó kis hangulatodat fokozni.-pajkos mosoly virított az arcán, és éreztem, hogy a ruhámat felcsúsztatta a derekamig. Magassarkúm a földön landolt, és már csak Harry puha ajkait éreztem a lábam között miközben hangosan felnyögtem az érzéstől.''

-Bri.-fogta meg a vállamat. -Bri.-ezúttal meg is rázta, mire feleszméltem. 

-Cat.-néztem kétségbeesve barátnőmre.

-Mi az?-nézett rám értetlenül.

-Lehet, hogy lefeküdtem Harryvel.-a szavak csak úgy elhagyták a számat de ott volt bennük az undor.

-Mi? Mégis mikor?-értetlenül ráncolta a homlokát és a válaszomra várt.

-Emlékképek villantak be ahogy táncoltunk, majd pedig egy szobában voltunk, és hát...-elharaptam a mondat második felét, hiába volt abban a lényeg egyszerűen képtelen voltam kimondani.

-Bri.-fogta meg a kezemet. 

-Azonnal beszélnem kell.-kezdtem el levetkőzni csak nem igazán ment a kapkodásom miatt.

-Állj már meg.-kapta el a remegő karjaimat. -Ne légy buta odamész hozzá úgy, hogy bármit mondhat neked. Brianna bármit beadhat neked, az se biztos, hogy lefeküdtetek, lehet, hogy volt valami de kizártnak tartom, hogy szexeltetek volna. Különben is szerinted Zayn hagyta volna?-őszintén? Nem tudom azon az estén mindenki eléggé sokat ivott, és ő pedig eléggé elfoglalt volt egy bizonyos Claire nevű lánnyal.

-Akkor is beszédem van vele.-makacskodtam tovább. Cat segítette leszedni a ruhát rólam amit ki is fizettünk, majd pedig kirakott a klub előtt ahol nagyon remélem, hogy ott lesz Harry.

-Megvárjalak?-kérdezte miközben kiszálltam.

-Nem kell hazasétálok.-küldtem felé egy mosolyt majd pedig nagy nehezen elsétáltam odáig. Az ajtó előtt ismét megtorpantam, és csak álltam. 

-Magyarázattal tartozik nekem.-motyogtam, majd pedig belöktem az ajtót, és beljebb sétáltam. Ahogy jól sejtettem estére próbálnak, de Zayn nem volt velük hála az égnek. Beljebb merészkedtem, majd az asztalok között elsétáltam egészen addig míg a tekintetem össze nem találkozott vele. 

-Fiúk mindjárt jövök.-intett nekik, majd egyenesen felém sétált. -Brianna szépségem, hát tudtam, hogy előbb vagy utóbb felbukkansz.-jött mosolyogva felém, majd nagy lelkendezve megölelt.

-Ugh, Harry.-toltam el finoman magamtól.

-Igazándiból beszédem van veled.-kissé feszengve játszadoztam a kardigánom ujjával miközben ajkamat harapdáltam.

-Hmm, tetszik a szerelésed olyan kis ártatlan diáklány vagy benne aki csak arra vár, hogy Harry Styles mikor dughatja belé a farkát.-szavai piszkosak voltak, és ahogy méregetett a tekintetével biztos vagyok, hogy gondolatban már vagy tízszer levetkőztetett. Undorító.

-Harry komolyan szeretnék veled beszélni.-néztem zöld szemeibe, hátha veszi a lapot, hogy nem felkínálni jöttem magam.

-Ez esetben gyere utánam.-fejével hátra biccentett majd az öltözők felé mentünk, Öt külön ajtó volt a folyosón a srácok nevével ellátva. Előkapta a kulcsát, majd kinyitotta és engem előre engedve betessékelt. Miután becsukta maga után az ajtót és engem figyelt, rájöttem valamire. Kettesben vagyunk, és eléggé távol a többi fiútól, akár be is zárhatja az ajtót és akkor nekem annyi. -Nos mi lenne az a komoly dolog?-kérdezte miközben elemelt egy palack vizet az asztalról.

-Mi történt azon az estén?-ahogy kimondta ezt a mondatot Harry arcán egy nagy mosoly terült szét. Utolsót kortyolt a vizéből, majd visszahelyezte a helyére.

-Akarod, hogy újra megmutassam?-közeledett felém, mire a sminkes asztalba botlottam ő pedig velem szembe kezei által megtámaszkodott azon.

-Csak azt kérdeztem, hogy mi történt.-próbáltam a rettegést ami most bennem tombolt visszafogni.

-Hogy mi történt?-igen közel volt hozzám, szinte az ajkaimba suttogott, és féltem, hogy ennek nem lesz jó vége.