5. fejezet

/Zayn szemszöge/

Louis küldött egy üzenetet, miszerint toljam be a seggem mivel már elkezdték a próbát. Unottan hajtottam végig az utakon, a rádióból halkan szólt valami zene, de nem nagyon foglalkoztam vele. Sokkal inkább Brianna járt a fejemben.Még abban a förtelmes ruhában is olyan volt akár egy angyal. Sosem gondoltam volna, hogy majd egy hozzá hasonló lány fogja felkelte az érdeklődésemet. Talán ez vonz benne annyira, hogy olyan tiszta és ártatlan, hogy csupa jó van csak benne. Én pedig mindennél jobban szeretném bemocskolni, én szeretnék az lenni aki bevezeti a bűn világába. Aki megmutatja neki, hogy milyen a sötétség világában lenni. Ha csak arra gondolok, hogy milyen kis tudatlan lehet és fogalma sincs arról, hogy miket művelnék vele, hogy amikor ránézek minden kis piszkos dolgok jutnak eszembe. Hiába mert ezt hozza ki belőlem. Egyszerűen ahogy az ajkait rágcsálja ahogy rám néz, majd idegesen tördelni kezdi az ujjait, és ahogy zavarba hozom, teljesen feltüzel. Leparkoltam majd kiszálltam a kocsimból, és kikaptam az edzőtáskám amiben váltó ruhám volt. Befele sétáltam, majd köszöntem a fiúknak, és elmentem átöltözni. Ahogy az öltözök mellett haladtam el meghallottam Bri hangját. Egyből a földre dobtam a táskám, és Harry öltözőajtajához léptem.

-Har-ry.-kétségbeesett nyöszörgő hangja kihallatszódott és éreztem, hogy a pumpa felmegy bennem. -Ké-é-érlek.-ez már valamivel halkabb volt.

-Nyugodj meg édesem.-több sem kellett egyből feltéptem az ajtót, de bár ne tettem volna. Bri ott ült a sminkes asztalon, és Harry állt előtte pontosan a lábai között. Harry hátrafordult, Brianna pedig kidugta a fejét mögüle és ahogy találkozott a tekintetünk, éreztem, hogy belül valami kettéhasadt bennem.

-Zayn.-hangja szinte fojtogató volt.

-Nem hiszem el.-idegesen sóhajtottam.

-Zayn, ez nem az amire gondolsz.-ugrott le és rögtön hozzám sietett de még mielőtt hozzámérhetett volna, elhúzódtam.

-Hozzám ne merj érni.-szűrtem ki a fogaim közül. -Mond mégis mi ez a játék?!-csattantam fel.

-Semmi, csak hadd magyarázzam meg.-könnyeitől csillogni kezdet kék szemei, de egyszerűen úgy éreztem, hogy majd felrobbanok.

-Mégis mit?! Láttam amit láttam!-idegesen túrtam a hajamba, és éreztem, hogy nem sok kell és én is könnyeimet eleresztem. -Mi ez az ostoba játék? Mi ez Brianna?!-ordítottam rá.

-Zayn fogd vissza magad.-szólalt meg Harry.

-Te fogd be a pofád!-néztem rá, majd pedig újra az előttem álló zokogó lányra. -Azt hittem, hogy más vagy, hogy tényleg az vagy akit mutatsz és nem játszod meg magad.-minden egyes szónál jobban éreztem a fájdalmas érzést ami most mardosott engem, -Pont belőled nem néztem volna ezt ki!-szánalommal teli tekintettel tudtam csak nézni ahogy könnyei folyamatosan csorogtak le az arcán.

-Zayn. ké-érlek.-akart hozzám érni ismét de nem hagytam neki.

-Megmondtam, hogy ne érj hozzám!-kiabáltam ismét, rá mire összerezzent. -Undorító vagy.-fejét megrázta, majd pedig belém kapaszkodott.

-Kérlek ne mond ezt.-markolta meg a pólómat és olyan erővel szorított magához, mintha ezen múlna az élete. A lehető leghiggadtabban megfogtam a kezét, és lehámoztam magamról. Kétségbeesett könnyes tekintetével szinte a lelkemig hatolt, ahogy egyenesen a szemembe nézett.

-Soha többet nem akarlak látni.-elengedtem a karját, majd pedig hátráltam.

-Ké-é-érlek ne-e csin-náld ezt.-remegett a hangja és szinte a lábán is alig bírt állni. Hogy lehet ilyen jó színész?

-Becsaptál, kijátszottad azt, hogy érdeklődöm felőled, de a legjobban az fáj, hogy hátba szúrtál. Találkoztam rosszindulatú emberekkel, de te vagy közülük a legaljasabb.-éreztem, hogy minden egyes szónál eltörik a mécses nálam, és állkapcsom megfeszült az izmaimmal együtt.

-Zayn.-akart megérinteni, de nem bírtam tovább.

-Utoljára mondom el, hogy ne érj hozzám!-hangomat fokozatosan felemeltem, majd hallottam, ahogy a többiek is megjelentek.

-Kérlek, könyörgök hadd magyarázzam meg.-könnyei ismét folytak megállás nélkül, de valahogy nem sikerült meghatniuk úgy, mint ahogy rám nézett.

-Mi történt?-hallottam meg Louis hangját mögöttem.

-Kérdezd azt a faszt aki mindig elront mindent.-szavaimban undor volt érezhető, és éreztem, hogy Harryben is felmegy a pumpa. -Na mi van?-kérdeztem széttárt karokkal.

-Zayn fejezd be.-Liam szólalt meg de legkevésbé sem érdekelt.

-Most legyen nagy a szád szépfiú.-gúnyos félmosolyt intéztem felé, és éreztem, hogy feszegetem nála a határokat. -Miért van az, hogy neked mindig az kell ami nekem?-kérdeztem a gondolkodót játszva. -Áh, megvan.-csettintettem ujjaimmal. -Csak nem Claire miatt?-indult volna nekem, ha Louis és Niall nem fogja le.

-Zayn fejezd be.-szólt rám ismét Liam.

-Miért képzeld én nagyon jól szórakozom, pont, mint akkor amikor ágyba vittem.-nevettem fel.

-Te rohadék!-próbált kitörni a fiúk karjai közül. -Ezt még nagyon megkeserülöd!-rángatta karjait, de hiába a szorosan tartották Louisék.

-Ő az akivel a bulin a szobában voltál.-Bri halk hangja törte meg a csendet.

-Hát igen, mivel te nem voltál olyan készséges, hogy felajánld magad Claire olyan nagylelkű volt, hogy segített rajtam. Tudod Harry, elárulok neked egy titkot.-karba tett kézzel néztem vele farkasszemet. -Claire elmondta nekem, hogy mindvégig, míg veled volt csak is rám gondolt, mindvégig én jártam a fejében még akkor is amikor lefeküdtetek azt mondta, hogy engem képzelt oda. Téged pedig fájó szívvel kikel, hogy jelentsem sosem szeretett.-gyűlölet és a harag beszélt belőlem, és Harry pedig kitört a srácok karjainak a fogságából, de mielőtt megüthetett volna Brianna elém állt.

-Kérlek ne bántsd.-fogta meg a mellkasát.

-Hiába Harry, ami először az enyém az az is marad. Hiába akarod, nézd még mindig véd engem holott nincs rá szükségem mert ő már nem jelent nekem ssemmit. Szóval neked adom, ha ennyire kell. Csak, hogy lásd milyen nagylelkű vagyok, megengedem, hogy először baszd meg.-cinikus mosolyomat megvillantottam felé, majd hátat fordítva felkaptam a földről a táskám, és visszafordultam feléjük.

-Összeilletek igazán. Mind a ketten szerettek játszani az emberekkel, főleg te Brianna.-rám kapta a fejét, és ennyi kellett neki sírva kirohant a hátsó ajtón, én pedig egyszerűen kisétáltam.

/Brianna szemszöge/

Ahogy kiértem az ajtón egyből a téglafalnak dőltem és a földre csúsztam. Hogy tehette ezt? Hogy mondhatta ezt? Még csak esélyt sem adott arra, hogy elmagyarázzam. A szemeiben egyszerre láttam a fájdalom és harag keverékét. Egyszerűen ahogy beszélt ahogy kimondta azokat, mintha egeszén a lelkemig hatolt volna. Annyira fájt, annyira éreztem, miközben kimondta a szavakat nem csak én roppantam beléjük hallatán. Hogy tehetted ezt Zayn? 

-Annyira másnak hittelek.-könnyeim szüntelenül folytak az arcomon. Hirtelen éreztem egy érzés ami élesen a mellkasomba mart. Szemeim kikerekedtek és éreztem, hogy a levegő bent reked a torkomban. Kétségbeesve kutakodtam a kis táskámban lévő kis gyógyszeres doboz után. Muszáj bevennem egyet! Szükségem van rá! Mint mindenkinek az életében van egy dolog ami nyugtatóként hat rájuk. Én nekem ezek a kis piros bogyók. Kissé remegő kezemmel tekertem le a doboz tetejét és szedtem ki egy tablettát amit a számba helyeztem, majd ahogy lenyeltem éreztem, hogy megkönnyebbülök. Istenem de rég éreztem már ennek a hatását, de rég volt már az, hogy betéptem. Soha senkinek sem tűnt fel, mert mindenki azt hitte, hogy ez csak a gyógyszer mellékhatása. Fogalmuk sem volt arról, hogy én igenis komoly függőséggel küzdök. Szüleim nem élnek a nagyszüleim pedig nem igazán figyeltek úgy rám. A barátaim pedig, ők pedig erről nem tudtak ilyenkor általában nem vagyok velük, és mit sem sejtenek erről. Nyugodtabban keltem fel a földről a könnyeimet letöröltem, és elindultam valamerre. Egyedül akartam lenni, én és a magány.

/Cathie szemszöge/

Már fél tíz van és Bri-nek semmi híre. A lányokkal kerestünk körbe is kérdeztünk a környéken, hogy nem-e látták de semmi, mintha a föld nyelte volna el. A telefont nem veszi fel, és eddig nem volt merszem felhívni Zaynt. De most kénytelen leszek.

-Igen?-reszelős hangja csapta meg a fülemet ahogy beleszólt a telefonba.

-Szia Zayn, esetleg nincs veled Brianna?-kérdezte az ajkamat harapdálva.

-Nincsen.-hangja ridegen csengett, mintha valami baj lenne.

-Értem.-sóhajtottam fel, és tudtam, hogy most komoly baj van.

-Mert?-kérdezte.

-Zayn, eltűnt.-szemeimet lehunytam, és hallottam ahogy a levegőt élesen szívja be.

-Mi az, hogy eltűnt?-csattant fel. -Cat, ha ez egy rossz tréfa, hogy átcsalogass hozzátok, mert..

-Basszus szerinted ilyennel miért tréfálkoznék?!-vágtam szavába. -Különben is mi történt, Zayn mit mondtál neki?-éreztem, hogy valamit elhallgat előlem és a gyanúm be is bizonyosodott amikor elhallgatott a telefonba. -5 perc és ott vagyok nálad, és ha kell úgy fogom kiszedni belőled a dolgokat.-dühösen nyomtam rá a telefont és máris a cipőmet húztam.

-Na?-kérdezte Sierra aggódva.

-Van egy olyan érzésem, hogy összebalhéztak és ennek köze van ahhoz, hogy nincs meg Bri.-kaptam magamra egy pulcsit.

-Veled megyünk.-szólalt fel Riva.

-Most átmegyek Zaynhez és amint megtudtam, hogy mi van hívlak benneteket addig is maradjatok itt.-kaptam fel a kocsi kulcsom és rohantam is. Ha bármi baja esett vagy csinált vele valamit esküszöm, hogy megölöm ezt a gyereket.

4. fejezet

/Brianna szemszöge/

Reggel a telefonom ébresztője keltett. Morcosan nyomtam ki, majd szemeimet megdörzsöltem, és egy nagy ásítás kíséretében feltápászkodtam az ágyamból. A lányok még nagyban alszanak ugyanis, én mindig korán kelek mert szeretek időben elkészülni, és beérni is. Szépen a fürdőbe csoszogtam és a hajamat felkötve megmostam az arcomat. Kicsit rendbe szedtem magam, majd reggelit készítettem. Visszaosontam halkan a szobába és elővettem a ruhámat. Egy fehér inget választottam hozzá kék skót mintás rakott szoknyával és egy balerina cipőt. Kitudja, milyen idő van szóval viszek magammal egy kardigánt is. Lehet, hogy a lányok ezért megfognak ölni, de hisztitek vagy sem én mindig ilyenekben szoktam megjelenni. És most jön a költői kérdés, hogy én mit keresek divat szakon? Azért mert én mindig az elegáns ruhák tervezésében voltam jó, nem pedig a mai divat szerinti stílust követem. Bár a lányok próbálnak valahogy úgy felöltöztetni néha, de nem igazán szoktam engedni. Gyors pillantást vetettem magamra a fürdőben lévő tükörben, közben a hajamat megigazítottam. A táskámat a mobilommal együtt felkaptam, majd bezártam a lakást. Beszálltam a liftbe közben nézegettem, hogy nem-e érkezett valami üzenet Zayntől. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem. Mikor kiléptem az épületből megcsapott New York hideg szele. Felkaptam magamra a kardigánom és útnak indultam a suli felé. Szerencsére nincsen messze innen csak két utcával arrébb. New York sosem az a csöndes város volt. Itt éjjel-nappal folyt az élet. Az emberek csak úgy özönlöttek, és siettek a munkájukba, dugó volt most is, és idegesen dudáltak egymásnak a sofőrök, hiszen ha késnek ki is rúghatják őket. Taxik tömkelege volt látható, de volt olyan is aki a saját kocsijával volt. Anyukák, és apukák akik a gyerekeiket kísérték óvodába avagy iskolába. Emlékszem engem minden reggel apu hordott, de miután történt az a baleset minden megváltozott. Minden egy szempillantás alatt a feje tetejére állt. Egyszerre lettem egyedül, és elhagyatott. A fájó emlékek visszagondolására mellkasom összeszorult, és ahogy a levegőt szaggatottam fújtam ki egy könnycsepp társaságával. Emlékképek villantak be ahogy a korom sötétség körbe vett, és mindent vért borított. Hirtelen beleütköztem valakibe mire elvesztettem az egyensúlyom és dőltem is hátra fele. Vártam, hogy mikor esek a járdára, de ehelyett két kezet éreztem meg a derekamon, és szorosan magához húzott. Szemeim kipattannak, és ismerős barna szempár néz vissza rám.

-Zayn.-suttogtam nevét halkan. Már másodszorra ment meg. Mindig akkor bukkan fel, mikor szükségem van rá. Karjaimmal körbefontam a nyakát és még jobban hozzábújtam. Szükségem volt rá, szükségem volt arra, hogy most hozzábújhassak és ölelhessem. Ajkamba harapva próbáltam visszafogni a sírásomat, és csak is rá gondolni. Finoman a hátamat kezdte el simogatni, és úgy éreztem, hogy picit nyugodtabb vagyok.

-Minden rendben?-suttogta a fülembe, mire elhúzódtam tőle, de a közelében maradtam. -Brianna.-nevem olyan tökéletesen hangzott az ő hangján.

-Cs-csak esz-szembe...-nem bírtam kinyögni egy mondatott mert a torkomban lévő gombóc csak növekedett.

-Brianna kérlek mondjad, halálra ijesztesz. Valaki bántott?-izmai megfeszültek ahogy a kérdés elhagyta a fejét, de el is ernyedtek ahogy megráztam a fejem.

-Csak, eszembe jutott va-valami rossz.-nagy nehezen de sikerült mondhatni egy értelmes mondatot mondanom neki. Újra körül ölelt a karjaival, és a fejemet mellkasába nyomtam. Jó volt érezni, őt, jó volt érezni az illatát. Olyan nyugtató hatással volt rám. Ha tehettem volna egész nap őt öleltem volna. Volt benne valami, egy olyan dolog ami vonzott utána.

-Semmibaj.-egy lágy puszit lehelt a fejem tetejére, amitől kissé megborongtam. -Gyere elkísérlek a suliig.-fogta meg a kezemet, majd az ujjainkat összekulcsolta, és elindultunk. Csendben egyikünk sem szólta másikhoz egy szót, de nem éreztem kínosnak. Picit nekidőltem, majd az összekulcsolt kezünket átlendítette a vállamon, és egy édes mosolyt küldött felém, ami engem is mosolygásra késztetett. -Szeretem, mikor mosolyogsz.-mondta a szemembe nézve, mire lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy pirulok. -Főleg azt, amikor ilyen édesen.-cukkolt tovább, mire még jobban égett az arcom.

-Kérlek.-mondtam neki szinte kétségbeesve, mire felkuncogott. Életemben nem hallottam ennyire édes nevetést, mint az övé. Olyan tökéletes ő, szinte kitűnik a többi ember közül. Annyira lélegzetelállító kinézete, mosolya és pillantása van. De viszont a hírnevéről nem jókat hallottam. Sokak szerint veszélyesés vigyázni kell vele, mert Zayn kiszámíthatatlan. De akkor is ő túlságosan is jó ahhoz, hogy gonosz legyen.

-Mi ez a ruha rajtad szépségem?-kérdezte egy mosoly keretében ahogy végig mért.

-Mert?-léptem el tőle zavarodottan.

-Már meg ne haragudj de borzalmasan néz ki.-nevetett fel.

-Ha nem tetszik így jártál.-vettem oda neki. -Nem fogok máshogy öltözködni csak azért mert neked nem tetszik.-sértődötten haladtam tovább ő pedig egyből jött utánam.

-Brianna nem úgy értettem.-ért elém.

-Nem érdekel.-hogy haragudtam rá? Igen, mert megsértett. Kigúnyolta az öltözékemet holott semmi joga nincsen hozzá. Haladtam tovább, de megragadta a karomat s magával szembe fordított.

-Csak nem gondoltam volna, hogy te így öltözöl. Amikor a klubban találkoztunk annyira szexi  és kívánatos voltál abban a ruhában. Most meg olyan vagy, mint egy ártatlan kislány akinek fogalma sincsen, hogy hogyan kell öltözködni. 

-Azért mert akkor a lányok beleerőszakoltak abba a ruhába.-forgattam meg a szemeimet. Közelebb hajolt a fülemhez, mire ajkaim elnyíltak egymástól. Egyik keze a derekamra csúszott, a másik pedig az arcomat cirógatta.

-Szívem szerint, én mást erőszakoltam volna beléd.-mondata hallatán szemeim kikerekedtek, és a levegő megakadt a torkomon. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik és fülig vörösödtem. Nem hiszem el, hogy ezt most tényleg kimondta. -De ne aggódj, tudok várni MÉG.-utolsó szavát kihangsúlyozta, majd nevetve elhajolt tőlem.

-Azt hiszem, hogy megyek tovább.-feleltem kissé zavarosan miközben a földet néztem.

-Rendben gyönyörűm este találkozunk.-hirtelen ajkait az arcomon éreztem, és borostája kissé bökte a bőrömet. Égett ott ahol az imént megpuszilt, és azt hittem, hogy ennél jobban nem tud zavarba hozni, de mégis sikerült neki. Épp távozni készült, de megragadtam a karját.

-Mi-mibe kellene lennem?-hangom kissé remegett és ahogy láttam elég jól szórakozott rajtam.

-Mondanám, hogy semmibe de azt majd akkor ha nálam leszünk.-mondta hallatán nagyot nyeltem, és fogadni mernék, hogy kissé elsápadtam. -Bár szívesen látnálak egy fekete feszülős miniben ami mondjuk tiszta csipke.-vázolta fel maga előtt, és ajkait kajánul megnyalta. -De ha az első opciót választod akkor szólj és nálam maradunk.-kacsintott mire megütöttem a mellkasát, és felnevetett. Még most sem tudom megszokni, hogy milyen angyali mikor kacag.

-Szia Zayn.-intettem neki, majd próbáltam összeszedni magamat.

-Viszlát gyönyörűm.-kacsintott ismét, és hatát fordítva elindult. Nagy levegőt vettem, majd az órámra pillantottam és azt hittem, hogy lehidalok. 

-Basszus!-szökött ki a számon, és rohanni kezdtem. 5 percem maradt, hogy beérjek, mázli, hogy innen már közel van.

Az órák unalmasan teltek és ahogy egyre jobban közeledett a hét óra annál jobban éreztem a gombócot növekedni a hasamban. Cathie el is jött velem ruhát venni, mivel amiben Zayn elképzelt olyan ruhával sajnos senki nem rendelkezett. Amit pedig tegnap vettek a lányok kiderült otthon, hogy sajnos nagy lett rám, és már nem veszik vissza. Parasztok...

-Ez tökéletes lesz.-mutatta fel a csipke ruhát, de ahogy megláttam, hogy nincsen háta visszaakartam vele rakatni.

-Nem Cat ezt nem fogom felvenni.-tiltakoztam miközben próbáltam elvenni tőle.

-Ugyan akkor csak próbáld fel.-nézett rám kölyök kutya szemekkel.

-De csak felpróbálom.-sóhajtottam, majd a ruhadarabot átnyújtotta és az öltözőkhöz vonultunk. Sikeresen belebújtam, és hát, hogy is mondjam. Nem volt rossz a méret tökéletes volt de ahogy észre vettem a  dekoltázsa is mély volt, és még csak melltartót sem tudok alá venni.

-Na?-kukkantott be barátnőm. -Úristen Bri ez remekül áll rajtad. Ahogy Zayn meglát majd benne szerintem nem sok kell neki és leszaggatja rólad.-nevettet fel mire mosolyogva meglöktem egy kicsit. -Hiszen az utcán is amiket mondott neked. Nem kispályás.-csak nevetni tudtam rajta. -De érdekes amikor Harry mond neked ilyen perverzségeket az hidegen hagy.-dőlt a próbafülke falának.

-Talán azért, mert ő elég nyilvános a tudtomra adta, hogy csak leakar velem feküdni.-magamat nézte a tükörben és újabb emlékképek ugrottak be arról az estéről mikor olyan szinte kiütöttem magam. 

,,Éreztem ahogy a kezei végigsiklanak a testemen és kicsit feljebb gyűrte a szoknyámat. 

-Miért nem megyünk egy csendesebb helyre?-fülembe suttogott, de lehet, hogy kiabált mivel a zene eléggé elnyelte a hangját. Igazándiból a fejem azt sem tudtam, hogy merre fele áll és csak arra eszméltem fel, hogy egyenesen egy szoba ajtaján estünk be. Felnevettem ahogy elterített az ágyon, és fölém mászott. Ajkaival finom csókokat hagyott a nyakamon, én pedig göndör tincseivel játszadoztam. Tovább kuncogtam, és ez Harryt is szórakoztatta. -Mi ez a jókedv?-kérdezte mosolyogva miközben gödröcskéit megvillantotta. Ujjammal megböktem a bemélyedést, és tovább mosolyogtam. -Remélem, hogy ezt tudom a jó kis hangulatodat fokozni.-pajkos mosoly virított az arcán, és éreztem, hogy a ruhámat felcsúsztatta a derekamig. Magassarkúm a földön landolt, és már csak Harry puha ajkait éreztem a lábam között miközben hangosan felnyögtem az érzéstől.''

-Bri.-fogta meg a vállamat. -Bri.-ezúttal meg is rázta, mire feleszméltem. 

-Cat.-néztem kétségbeesve barátnőmre.

-Mi az?-nézett rám értetlenül.

-Lehet, hogy lefeküdtem Harryvel.-a szavak csak úgy elhagyták a számat de ott volt bennük az undor.

-Mi? Mégis mikor?-értetlenül ráncolta a homlokát és a válaszomra várt.

-Emlékképek villantak be ahogy táncoltunk, majd pedig egy szobában voltunk, és hát...-elharaptam a mondat második felét, hiába volt abban a lényeg egyszerűen képtelen voltam kimondani.

-Bri.-fogta meg a kezemet. 

-Azonnal beszélnem kell.-kezdtem el levetkőzni csak nem igazán ment a kapkodásom miatt.

-Állj már meg.-kapta el a remegő karjaimat. -Ne légy buta odamész hozzá úgy, hogy bármit mondhat neked. Brianna bármit beadhat neked, az se biztos, hogy lefeküdtetek, lehet, hogy volt valami de kizártnak tartom, hogy szexeltetek volna. Különben is szerinted Zayn hagyta volna?-őszintén? Nem tudom azon az estén mindenki eléggé sokat ivott, és ő pedig eléggé elfoglalt volt egy bizonyos Claire nevű lánnyal.

-Akkor is beszédem van vele.-makacskodtam tovább. Cat segítette leszedni a ruhát rólam amit ki is fizettünk, majd pedig kirakott a klub előtt ahol nagyon remélem, hogy ott lesz Harry.

-Megvárjalak?-kérdezte miközben kiszálltam.

-Nem kell hazasétálok.-küldtem felé egy mosolyt majd pedig nagy nehezen elsétáltam odáig. Az ajtó előtt ismét megtorpantam, és csak álltam. 

-Magyarázattal tartozik nekem.-motyogtam, majd pedig belöktem az ajtót, és beljebb sétáltam. Ahogy jól sejtettem estére próbálnak, de Zayn nem volt velük hála az égnek. Beljebb merészkedtem, majd az asztalok között elsétáltam egészen addig míg a tekintetem össze nem találkozott vele. 

-Fiúk mindjárt jövök.-intett nekik, majd egyenesen felém sétált. -Brianna szépségem, hát tudtam, hogy előbb vagy utóbb felbukkansz.-jött mosolyogva felém, majd nagy lelkendezve megölelt.

-Ugh, Harry.-toltam el finoman magamtól.

-Igazándiból beszédem van veled.-kissé feszengve játszadoztam a kardigánom ujjával miközben ajkamat harapdáltam.

-Hmm, tetszik a szerelésed olyan kis ártatlan diáklány vagy benne aki csak arra vár, hogy Harry Styles mikor dughatja belé a farkát.-szavai piszkosak voltak, és ahogy méregetett a tekintetével biztos vagyok, hogy gondolatban már vagy tízszer levetkőztetett. Undorító.

-Harry komolyan szeretnék veled beszélni.-néztem zöld szemeibe, hátha veszi a lapot, hogy nem felkínálni jöttem magam.

-Ez esetben gyere utánam.-fejével hátra biccentett majd az öltözők felé mentünk, Öt külön ajtó volt a folyosón a srácok nevével ellátva. Előkapta a kulcsát, majd kinyitotta és engem előre engedve betessékelt. Miután becsukta maga után az ajtót és engem figyelt, rájöttem valamire. Kettesben vagyunk, és eléggé távol a többi fiútól, akár be is zárhatja az ajtót és akkor nekem annyi. -Nos mi lenne az a komoly dolog?-kérdezte miközben elemelt egy palack vizet az asztalról.

-Mi történt azon az estén?-ahogy kimondta ezt a mondatot Harry arcán egy nagy mosoly terült szét. Utolsót kortyolt a vizéből, majd visszahelyezte a helyére.

-Akarod, hogy újra megmutassam?-közeledett felém, mire a sminkes asztalba botlottam ő pedig velem szembe kezei által megtámaszkodott azon.

-Csak azt kérdeztem, hogy mi történt.-próbáltam a rettegést ami most bennem tombolt visszafogni.

-Hogy mi történt?-igen közel volt hozzám, szinte az ajkaimba suttogott, és féltem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

3. fejezet

/Zayn szemszöge/

Ott állt előttem teljes életnagyságban. Arcán némi riadtság volt kiülve és idegesen rágcsálta ajkait. Tekintetét elkapta rólam, és hátat fordított majd menni készült.

-Brianna.-ragadtam meg a karját és magam felé fordítva kissé nagyobb erővel, mint kellett volna ugyanis a mellkasomnak csapódott. Édes arca csak pár centire volt az enyémtől. Szemeiben ott csillogott a félénkség. Annyira ártatlan és törékeny de ahogy a tegnap esti képek bevillannak. Ahogy Harryvel olyan undorítóan táncolt és enyelgett. Ha nem beszélgettem volna előtte biztos elkönyveltem volna egy ribancnak. De egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan volt képes ezt tenni. Azt gondoltam, hogy más, hogy olyan félénk, mint amilyennek kinéz.

-Zayn.-hangja halk volt de mégis sikerült kizökkentenie a gondolataimból. -Me-enem kellene.-zavarodott volt és kissé kérdőn néztem rá. Hova tűnt a tegnap esti csaj? Aki olyan szexi és merész volt, hogy sikerült elérnie, hogy egész este csak rá gondolják. Nehezen de elengedtem, majd pedig idegesen nyelt egyet és mélyen a szemeimbe nézett és elszaladt. Testemben így robbant fel egy adrenalin bomba és rohantam utána. Gyors volt mit ne mondjak de nálam szerencsére nem. Egy szűk kis utcába befutott majd pedig amikor utána mentem elvesztettem szemem elől. Jobbra és balra kapkodtam a fejemet, hogy mégis melyik irányba mehetett, majd pedig megpillantottam szőke tincseit a tömegben és rohantam utána. Hátrapillantott és a tekintetünk egy pillanatra összeakadt de meg is szakította. Az embereket sorra lökdöstem odébb, csak utol akartam érni semmi mást. Miután átverekedtem magam a tömegen tekintetemmel ismét őt kerestem és láttam elől rohanni majd ismét hátrapillantott. Nagyot sóhajtva indultam meg felé, nem figyelve lelépett a járdáról az útra és egyenesen egy autó elé. Riadtan fagyott le én pedig az utolsó pillanatban ugrottan és testét ellökve onnan a földre zuhantunk. A kocsi nagyot fékezve megállt, majd pedig tovább hajtott.

-Jól vagy?-kérdeztem arcát fürkészve. -Brianna mondj kérlek valamit.-néztem ijedten szemeibe majd egy kis nyöszörgés hagyta el ajkait és mozgolódott alattam.

-Nehéz vagy Zayn.-arcán kis fájdalom ült ki, felkelve róla felkaptam, ő pedig ijedten kapaszkodott a nyakamba. -Tegyél le.-tiltakozott rögtön de nem érdekelt, tovább sétáltam vele, majd pedig visszasétáltam vele a kocsimhoz. Ellenkezést befejezve éreztem, ahogy a fejét mellkasomnak dönti és lepillantva rá szemeit lehunyva pihent karjaim között. Olyan volt, mint egy védtelen angyal akinek szüksége van biztonságra. Féltem, hogy kicsit szorosabban fogom akkor összeroppantom, még sosem éreztem ilyet egy lány irányt sem. Nem fogom hagyni, hogy Harry vagy bárki más elvegye tőlem. Szükségem van rá, szükségem van a jelenlétére arra, hogy itt legyen velem, hogy törődhessek vele, hogy megvédjem. Mikor a kocsimhoz értünk nagy nehezen előhalásztam a kulcsokat és kinyitottam az ajtót majd beraktam Briannat. Átsiettem a másik oldalra, bepattantam és elindítottam az autót.

-Ho-ova fogsz vinni?-felé pillantottam majd pedig ajkaimat megnyalva újra az útra koncentráltam.

-Kórházba.-feleltem egyszerűen.

-Zayn erre tényleg semmi szükség.-hangja kissé remegett én pedig hirtelen lefékeztem mire teste előre majd pedig hátra vágódott az ülésben.

-Az isten szerelmére Brianna majdnem elgázolt egy autó!-csattantam fel. -A kurva életbe is!-vágtam rá a kormányra. Idegesen vettem a levegőt és tincseim közé túrtam. Halk sírásra lettem figyelmes és egyből rákaptam a tekintetem. Gyönyörű kék szemei könnyben úszkáltak és ajkát harapdálta. -Jézusom Bri annyira sajnálom nem akartam így rád förmedni.-belülről átkoztam magam, hogy nem tudom féken tartani az indulataimat. -Csupán csak aggódom érted, hogy nem-e lett valami bajod.-hangom lágyan szólt feléje és próbáltam higgadt maradni, de jelen pillanatban nem igazán ment. -Sajnálom.-simítottam meg a karját, és a szemkontaktust nem szakította meg.

-Csak vigyél vissza a kollégiumba, kérlek.-szavai halkak voltak és egyet biccentettem, majd elindítottam a kocsit. Annyira hihetetlenül más a tegnapi, és a mai énje. A kettő szinte üti egymást. Az este olyan vad volt, olyan maga a tökéletesség, egyszerűen teljesen az ujja köré csavart és nem bírtam nem őt nézni nem őt akarni. Vágytam arra, hogy megérintsem a selymes bőrét, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek, de legfőképp arra vágytam, hogy végre megcsókolhassam. Megvolt a tökéletesen pillanat csak persze, hogy Harry is akkor rontott ránk. Ezt még úgyis visszakapja.

-Melyik fősulira jársz?-kérdeztem érdeklődve, mert valahogy furdalt a kíváncsiság, hogy mégis milyen szakot választott.

-A Parsons-ra.-felelte tömörön és továbbra is kifelé nézegetett az ablakon.

-Nem gondoltam volna, hogy a divattal fogsz foglalkozni.-kellemesen csalódtam benne, és a piros lámpánál tekintetemet neki szenteltem. -Azt gondoltam, hogy valami irodalmi pályát választasz.-próbáltam szóra bírni, információkat akartam róla tudni, érdekelt minden ami vele kapcsolatos.

-De nem azt választottam, és zöld van.-dünnyögte mire észbe kaptam és gyorsan a gázra léptem. 

-Mégis mi ösztönzött, hogy divatot tanulj?-faggatóztam tovább bár láttam rajta, hogy nincs nagyon beszélgetős kedvében.

-Csak szeretném azt csinálni amiben jó vagyok.-felelte halkan és egy apó sóhaj hagyta el az ajkait.

-A szüleid ellenezték igaz?-gyors pillantást vetettem felé, mire kissé mocorogni kezdett.

-Igen.-időközben pedig megérkeztünk. Lefékeztem majd leállítottam a motort. -Köszönöm, hogy hazahoztál, és, hogy megmentettél.-félve nézett a szemeimbe mire egy apró mosolyt eresztettem felé.

-Érted bármikor megtenném.-feleltem őszintén, mire apró pír szökött arcára amitől még ártatlanabbul nézett ki. Istenen, ez a lány teljesen megbabonázott. Csak meredtem gyönyörű szemeibe, és legszívesebben odahajolva hozzá, megcsókoltam volna. De nem, nem lehetett. Még nem jött el annak az ideje.

-Nos akkor, én megyek.-kissé félve nyitotta ki az ajtót és mielőtt becsukta volna utána szóltam.

-Ugye még látjuk egymást?-kissé féltem, hogy a válasz amit kapni fogok az egy ,,nem" lesz e amikor aprót bólintott és elmosolyodott ajkaimat én is szélesre húztam. Becsapta a kocsiajtót majd néztem ahogy besétál a kollégiumba. Meg kell hagyni formás feneke van nagyon.

/Brianna szemszöge/

Nem hiszem el, hogy tényleg látni akar még. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem be a liftbe és nyomtam meg a gombot. Megmentett. megmentette az életemet. Ha nem ér oda időben akár meg is halhattam volna. Hálával tartozik neki és köszönettel, és amint ismét találkozunk meg is teszem. Lakáskulcsomat keresgélve léptem az ajtóhoz, de nem találtam meg így kopogtam. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó, majd göndör fürtök és egy smaragdzöld szempárba ütköztem.

-Hello gyönyörűm.-dőlt neki az ajtófélfánk.

-T-te mit keresel itt? Egyáltalán h-honnan tudod, hogy én hol lakom?-makogtam össze-vissza. Tejesen le voltam taglózva, hogy Harry áll előttem.

-Tudod a barátnőid voltak olyan kedvesek, hogy megmondták, és szívesen be is engedtek. Beszélni szerettem volna veled a tegnapiról.-ajkain igazán hízelgő mosoly jelent meg, de engem most jelen pillanatban hidegen hagyott. Nagyot sóhajtva mentem be, és dobtam le a cipőmet, majd a szobámba mentünk. Meglepődve vettem észre, hogy senki nincs itthon, pedig Sierra, mintha azt mondta volna, hogy visszaalszik.

-Figyelj Harry, amit tegnap történt.-idegesen az ujjaimat babráltam, majd elém állt és derekamnál fogva magához húzott és homlokunkat egymásnak döntötte.

-Valami eszméletlenül jól tudsz táncolni.-suttogta ajkaimba. Ledermedtem hirtelen közelségétől, és szinte belém fojtotta a szót. -Nem bírtam várni, egyszerűen látnom kellett téged.-kezét arcomra simította, és ajkaival közeledni kezdett.

-Harry, kérlek.-húztam el a fejem. Kérdőn tekintett felém, majd kimásztam karjai közül és tisztes távolságra hátráltam tőle. -Tegnap nagyon sokat ittam, és ha bármi olyat tettem vagy mondta, ami esetleg olyan volt sajnálom de nem gondoltam komolyan. Csak az ital beszélt belőlem.-félve néztem zöld szemeibe, majd pedig mosolyra húzta ajkait és gödröcskéit megvillantotta.

-Bébi tudom, hogy mit váltok ki a lányokból, és te sem voltál különcebb,-szavait egyszerűen nem hittem el. Mégis, hogy lehet valaki ennyire öntelt?

-Jobb lesz most elmész?-mutattam az ajtó felé.

-Ahogy akarod édes.-nevetve rázta egy a fejét és göndör tincsei aranyosan mozogtak. Ha nem lenne ilyen arrogáns esküszöm remek fiú lenne. Tökéletes kinézet, mégis belül romlott. Visszafordult, majd pedig szemeimbe nézett. -De tudd, ha bármire szükséged van, én rendelkezésedre állok.-kacsintott, majd szemeimet megforgatva rácsaptam az ajtót.

-Seggfej.-motyogtam, majd pedig üzentem a lányoknak, hogy hol vannak amire érkezett is válasz miszerint most jönnek mindjárt. Telefonomon felvillant egy kis ablak miszerint új üzenetem érkezett.

,,Holnap este elvihetlek esetleg vacsorázni? Z" Ajkamba harapva olvastam el az üzenetet és teljesen zavarba jöttem. Megszerezte a számomat és elakar vinni vacsorázni hát uram atyám lehet ennél jobb?

,,Mégis hány fele jönnél? Csak mert ugye másnap nekem iskola van" Türelmetlenül vártam, hogy végre megkapjam a választ és mire megjött azt hitte, hogy egy óra is eltelik.

,,Mondjuk hét? Legkésőbb 11-re visszavinnélek ha úgy neked megfelel"

"Tökéletes"

"Akkor holnap hétre ott vagyok gyönyörűm" Utolsó szónál leragadtam, és elképzeltem ,ahogy formás ajkaival és rekedtes hangjával kiejti ezt a szót. Az egész testem beleborzongott és tökéletes pillanatomat a lányok hangos ricsaja zavarta meg.

-Megjöttünk!-kiabált Cathie. Nem kellett sok idő már is mind bejöttek és egyből faggatózni kezdtek, hogy mégis mire kellett Zaynek az én számom. Szóval innen szerezte meg. Ravasz. Persze Harry sem maradt ki a témából. Mindent elmeséltem nekik, de amikor mondtam, hogy majdnem elgázoltak akkor lesokkolódtak.

-Milyen mázli, hogy Zayn pont ott volt.-sóhajtott fel Riva.

-Bármit mondtok, én szerintem Harry a nyerő.-szólalt meg Sierra.

-Jól néz ki meg minden, de akkor is egy beképzelt ember. Túl sokra tartja magát csak azért mert számtalan lányt megkapott.-mondtam miközben egy hajtincsemmel szórakoztam.

-De ne feledd Bri, Zayn se az a jófiú kategóriából való.-figyelmeztetett Cat.

-Meglátjuk.-rántottam vállat.

-Na és holnapra már van valami rucid?-kérdezte izgatottan Abbey.

-Hát igazándiból nem szeretném magam nagyon kicsípni.-húztam el szám szélét. Sosem voltam az a fajta lány aki ha randira egy, minden erejét a kinézetébe fekteti.

-Hát még szerencse, hogy ma voltunk vásárolni, és megláttunk a csajokkal egy pont hozzád illó darabot.-nyújtotta át a zacskót, amiből kíváncsian halásztam elő a ruhát. Egy gyönyörű csipke szoknya volt és egyáltalán nem testhez feszülős hanem az alja pont, hogy bő bolt. Nagyon tetszett és mit ne mondjak eléggé szexi volt, de mégis jó ötlet felvenni egy ilyet az első randira vagy mire?

-Mi az nem tetszik?-kérdezte aggódva Riva.

-De nagyon szép, csak hát tudjátok, hogy én...

-Semmi visszafogottság.-szólalt fel határozottan Cathie. -Most pont az a lényeg, hogy előhúzzuk a szerény kislány mögül a vad és szexi lányt.-a lányok egyetértően bólintottak, majd pedig Cat újdonsült barátnőjéről kezdtünk el beszélgetni. Annyira elszaladt az idő, hogy már azt vettük észre, hogy sötétedik. Mindeki elvégezte az esti teendőit, majd nyugovóra tértünk. Hirtelen a mobilom megrezzent és kíváncsian olvastam el a szavakat.

,,Jó éjt Brianna"

,,Jó éjt Zayn" Mosollyal az ajkaimon aludtam el, és felkészítettem magamat a holnapra. Nemcsak Zayn hanem a suli miatt is. Hosszú nap elébe fogunk nézni majd.