Ott állt előttem teljes életnagyságban. Arcán némi riadtság volt kiülve és idegesen rágcsálta ajkait. Tekintetét elkapta rólam, és hátat fordított majd menni készült.
-Brianna.-ragadtam meg a karját és magam felé fordítva kissé nagyobb erővel, mint kellett volna ugyanis a mellkasomnak csapódott. Édes arca csak pár centire volt az enyémtől. Szemeiben ott csillogott a félénkség. Annyira ártatlan és törékeny de ahogy a tegnap esti képek bevillannak. Ahogy Harryvel olyan undorítóan táncolt és enyelgett. Ha nem beszélgettem volna előtte biztos elkönyveltem volna egy ribancnak. De egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan volt képes ezt tenni. Azt gondoltam, hogy más, hogy olyan félénk, mint amilyennek kinéz.
-Zayn.-hangja halk volt de mégis sikerült kizökkentenie a gondolataimból. -Me-enem kellene.-zavarodott volt és kissé kérdőn néztem rá. Hova tűnt a tegnap esti csaj? Aki olyan szexi és merész volt, hogy sikerült elérnie, hogy egész este csak rá gondolják. Nehezen de elengedtem, majd pedig idegesen nyelt egyet és mélyen a szemeimbe nézett és elszaladt. Testemben így robbant fel egy adrenalin bomba és rohantam utána. Gyors volt mit ne mondjak de nálam szerencsére nem. Egy szűk kis utcába befutott majd pedig amikor utána mentem elvesztettem szemem elől. Jobbra és balra kapkodtam a fejemet, hogy mégis melyik irányba mehetett, majd pedig megpillantottam szőke tincseit a tömegben és rohantam utána. Hátrapillantott és a tekintetünk egy pillanatra összeakadt de meg is szakította. Az embereket sorra lökdöstem odébb, csak utol akartam érni semmi mást. Miután átverekedtem magam a tömegen tekintetemmel ismét őt kerestem és láttam elől rohanni majd ismét hátrapillantott. Nagyot sóhajtva indultam meg felé, nem figyelve lelépett a járdáról az útra és egyenesen egy autó elé. Riadtan fagyott le én pedig az utolsó pillanatban ugrottan és testét ellökve onnan a földre zuhantunk. A kocsi nagyot fékezve megállt, majd pedig tovább hajtott.
-Jól vagy?-kérdeztem arcát fürkészve. -Brianna mondj kérlek valamit.-néztem ijedten szemeibe majd egy kis nyöszörgés hagyta el ajkait és mozgolódott alattam.
-Nehéz vagy Zayn.-arcán kis fájdalom ült ki, felkelve róla felkaptam, ő pedig ijedten kapaszkodott a nyakamba. -Tegyél le.-tiltakozott rögtön de nem érdekelt, tovább sétáltam vele, majd pedig visszasétáltam vele a kocsimhoz. Ellenkezést befejezve éreztem, ahogy a fejét mellkasomnak dönti és lepillantva rá szemeit lehunyva pihent karjaim között. Olyan volt, mint egy védtelen angyal akinek szüksége van biztonságra. Féltem, hogy kicsit szorosabban fogom akkor összeroppantom, még sosem éreztem ilyet egy lány irányt sem. Nem fogom hagyni, hogy Harry vagy bárki más elvegye tőlem. Szükségem van rá, szükségem van a jelenlétére arra, hogy itt legyen velem, hogy törődhessek vele, hogy megvédjem. Mikor a kocsimhoz értünk nagy nehezen előhalásztam a kulcsokat és kinyitottam az ajtót majd beraktam Briannat. Átsiettem a másik oldalra, bepattantam és elindítottam az autót.
-Ho-ova fogsz vinni?-felé pillantottam majd pedig ajkaimat megnyalva újra az útra koncentráltam.
-Kórházba.-feleltem egyszerűen.
-Zayn erre tényleg semmi szükség.-hangja kissé remegett én pedig hirtelen lefékeztem mire teste előre majd pedig hátra vágódott az ülésben.
-Az isten szerelmére Brianna majdnem elgázolt egy autó!-csattantam fel. -A kurva életbe is!-vágtam rá a kormányra. Idegesen vettem a levegőt és tincseim közé túrtam. Halk sírásra lettem figyelmes és egyből rákaptam a tekintetem. Gyönyörű kék szemei könnyben úszkáltak és ajkát harapdálta. -Jézusom Bri annyira sajnálom nem akartam így rád förmedni.-belülről átkoztam magam, hogy nem tudom féken tartani az indulataimat. -Csupán csak aggódom érted, hogy nem-e lett valami bajod.-hangom lágyan szólt feléje és próbáltam higgadt maradni, de jelen pillanatban nem igazán ment. -Sajnálom.-simítottam meg a karját, és a szemkontaktust nem szakította meg.
-Csak vigyél vissza a kollégiumba, kérlek.-szavai halkak voltak és egyet biccentettem, majd elindítottam a kocsit. Annyira hihetetlenül más a tegnapi, és a mai énje. A kettő szinte üti egymást. Az este olyan vad volt, olyan maga a tökéletesség, egyszerűen teljesen az ujja köré csavart és nem bírtam nem őt nézni nem őt akarni. Vágytam arra, hogy megérintsem a selymes bőrét, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek, de legfőképp arra vágytam, hogy végre megcsókolhassam. Megvolt a tökéletesen pillanat csak persze, hogy Harry is akkor rontott ránk. Ezt még úgyis visszakapja.
-Melyik fősulira jársz?-kérdeztem érdeklődve, mert valahogy furdalt a kíváncsiság, hogy mégis milyen szakot választott.
-A Parsons-ra.-felelte tömörön és továbbra is kifelé nézegetett az ablakon.
-Nem gondoltam volna, hogy a divattal fogsz foglalkozni.-kellemesen csalódtam benne, és a piros lámpánál tekintetemet neki szenteltem. -Azt gondoltam, hogy valami irodalmi pályát választasz.-próbáltam szóra bírni, információkat akartam róla tudni, érdekelt minden ami vele kapcsolatos.
-De nem azt választottam, és zöld van.-dünnyögte mire észbe kaptam és gyorsan a gázra léptem.
-Mégis mi ösztönzött, hogy divatot tanulj?-faggatóztam tovább bár láttam rajta, hogy nincs nagyon beszélgetős kedvében.
-Csak szeretném azt csinálni amiben jó vagyok.-felelte halkan és egy apó sóhaj hagyta el az ajkait.
-A szüleid ellenezték igaz?-gyors pillantást vetettem felé, mire kissé mocorogni kezdett.
-Igen.-időközben pedig megérkeztünk. Lefékeztem majd leállítottam a motort. -Köszönöm, hogy hazahoztál, és, hogy megmentettél.-félve nézett a szemeimbe mire egy apró mosolyt eresztettem felé.
-Érted bármikor megtenném.-feleltem őszintén, mire apró pír szökött arcára amitől még ártatlanabbul nézett ki. Istenen, ez a lány teljesen megbabonázott. Csak meredtem gyönyörű szemeibe, és legszívesebben odahajolva hozzá, megcsókoltam volna. De nem, nem lehetett. Még nem jött el annak az ideje.
-Nos akkor, én megyek.-kissé félve nyitotta ki az ajtót és mielőtt becsukta volna utána szóltam.
-Ugye még látjuk egymást?-kissé féltem, hogy a válasz amit kapni fogok az egy ,,nem" lesz e amikor aprót bólintott és elmosolyodott ajkaimat én is szélesre húztam. Becsapta a kocsiajtót majd néztem ahogy besétál a kollégiumba. Meg kell hagyni formás feneke van nagyon.
/Brianna szemszöge/
Nem hiszem el, hogy tényleg látni akar még. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem be a liftbe és nyomtam meg a gombot. Megmentett. megmentette az életemet. Ha nem ér oda időben akár meg is halhattam volna. Hálával tartozik neki és köszönettel, és amint ismét találkozunk meg is teszem. Lakáskulcsomat keresgélve léptem az ajtóhoz, de nem találtam meg így kopogtam. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó, majd göndör fürtök és egy smaragdzöld szempárba ütköztem.
-Hello gyönyörűm.-dőlt neki az ajtófélfánk.
-T-te mit keresel itt? Egyáltalán h-honnan tudod, hogy én hol lakom?-makogtam össze-vissza. Tejesen le voltam taglózva, hogy Harry áll előttem.
-Tudod a barátnőid voltak olyan kedvesek, hogy megmondták, és szívesen be is engedtek. Beszélni szerettem volna veled a tegnapiról.-ajkain igazán hízelgő mosoly jelent meg, de engem most jelen pillanatban hidegen hagyott. Nagyot sóhajtva mentem be, és dobtam le a cipőmet, majd a szobámba mentünk. Meglepődve vettem észre, hogy senki nincs itthon, pedig Sierra, mintha azt mondta volna, hogy visszaalszik.
-Figyelj Harry, amit tegnap történt.-idegesen az ujjaimat babráltam, majd elém állt és derekamnál fogva magához húzott és homlokunkat egymásnak döntötte.
-Valami eszméletlenül jól tudsz táncolni.-suttogta ajkaimba. Ledermedtem hirtelen közelségétől, és szinte belém fojtotta a szót. -Nem bírtam várni, egyszerűen látnom kellett téged.-kezét arcomra simította, és ajkaival közeledni kezdett.
-Harry, kérlek.-húztam el a fejem. Kérdőn tekintett felém, majd kimásztam karjai közül és tisztes távolságra hátráltam tőle. -Tegnap nagyon sokat ittam, és ha bármi olyat tettem vagy mondta, ami esetleg olyan volt sajnálom de nem gondoltam komolyan. Csak az ital beszélt belőlem.-félve néztem zöld szemeibe, majd pedig mosolyra húzta ajkait és gödröcskéit megvillantotta.
-Bébi tudom, hogy mit váltok ki a lányokból, és te sem voltál különcebb,-szavait egyszerűen nem hittem el. Mégis, hogy lehet valaki ennyire öntelt?
-Jobb lesz most elmész?-mutattam az ajtó felé.
-Ahogy akarod édes.-nevetve rázta egy a fejét és göndör tincsei aranyosan mozogtak. Ha nem lenne ilyen arrogáns esküszöm remek fiú lenne. Tökéletes kinézet, mégis belül romlott. Visszafordult, majd pedig szemeimbe nézett. -De tudd, ha bármire szükséged van, én rendelkezésedre állok.-kacsintott, majd szemeimet megforgatva rácsaptam az ajtót.
-Seggfej.-motyogtam, majd pedig üzentem a lányoknak, hogy hol vannak amire érkezett is válasz miszerint most jönnek mindjárt. Telefonomon felvillant egy kis ablak miszerint új üzenetem érkezett.
,,Holnap este elvihetlek esetleg vacsorázni? Z" Ajkamba harapva olvastam el az üzenetet és teljesen zavarba jöttem. Megszerezte a számomat és elakar vinni vacsorázni hát uram atyám lehet ennél jobb?
,,Mégis hány fele jönnél? Csak mert ugye másnap nekem iskola van" Türelmetlenül vártam, hogy végre megkapjam a választ és mire megjött azt hitte, hogy egy óra is eltelik.
,,Mondjuk hét? Legkésőbb 11-re visszavinnélek ha úgy neked megfelel"
"Tökéletes"
"Akkor holnap hétre ott vagyok gyönyörűm" Utolsó szónál leragadtam, és elképzeltem ,ahogy formás ajkaival és rekedtes hangjával kiejti ezt a szót. Az egész testem beleborzongott és tökéletes pillanatomat a lányok hangos ricsaja zavarta meg.
-Megjöttünk!-kiabált Cathie. Nem kellett sok idő már is mind bejöttek és egyből faggatózni kezdtek, hogy mégis mire kellett Zaynek az én számom. Szóval innen szerezte meg. Ravasz. Persze Harry sem maradt ki a témából. Mindent elmeséltem nekik, de amikor mondtam, hogy majdnem elgázoltak akkor lesokkolódtak.
-Milyen mázli, hogy Zayn pont ott volt.-sóhajtott fel Riva.
-Bármit mondtok, én szerintem Harry a nyerő.-szólalt meg Sierra.
-Jól néz ki meg minden, de akkor is egy beképzelt ember. Túl sokra tartja magát csak azért mert számtalan lányt megkapott.-mondtam miközben egy hajtincsemmel szórakoztam.
-De ne feledd Bri, Zayn se az a jófiú kategóriából való.-figyelmeztetett Cat.
-Meglátjuk.-rántottam vállat.
-Na és holnapra már van valami rucid?-kérdezte izgatottan Abbey.
-Hát igazándiból nem szeretném magam nagyon kicsípni.-húztam el szám szélét. Sosem voltam az a fajta lány aki ha randira egy, minden erejét a kinézetébe fekteti.
-Hát még szerencse, hogy ma voltunk vásárolni, és megláttunk a csajokkal egy pont hozzád illó darabot.-nyújtotta át a zacskót, amiből kíváncsian halásztam elő a ruhát. Egy gyönyörű csipke szoknya volt és egyáltalán nem testhez feszülős hanem az alja pont, hogy bő bolt. Nagyon tetszett és mit ne mondjak eléggé szexi volt, de mégis jó ötlet felvenni egy ilyet az első randira vagy mire?
-Mi az nem tetszik?-kérdezte aggódva Riva.
-De nagyon szép, csak hát tudjátok, hogy én...
-Semmi visszafogottság.-szólalt fel határozottan Cathie. -Most pont az a lényeg, hogy előhúzzuk a szerény kislány mögül a vad és szexi lányt.-a lányok egyetértően bólintottak, majd pedig Cat újdonsült barátnőjéről kezdtünk el beszélgetni. Annyira elszaladt az idő, hogy már azt vettük észre, hogy sötétedik. Mindeki elvégezte az esti teendőit, majd nyugovóra tértünk. Hirtelen a mobilom megrezzent és kíváncsian olvastam el a szavakat.
,,Jó éjt Brianna"
,,Jó éjt Zayn" Mosollyal az ajkaimon aludtam el, és felkészítettem magamat a holnapra. Nemcsak Zayn hanem a suli miatt is. Hosszú nap elébe fogunk nézni majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése